Vona Szabó Kriszta

Baromi nehéz volt feldolgozni az április 8-i eredményt – így fogalmazott Vona-Szabó Kriszta – Vona Gábor felesége – amikor bemutatták az által írt könyvet. Az egykori jobbikos pártelnök felesége ebben az elmúlt húsz évet mutatja be a saját szemszögéből, a megismerkedésüktől kezdve, a Jobbik elindulásán keresztül, a választási kampányt is végigvéve, egészen a politikától való visszavonulásig. Az országgyűlési választások kimenetele kapcsán arról beszélt, hogy a mai napig hiszi, hogy Magyarországnak egy Vona Gábor vezette kormányra lett volna szüksége, bár azt is tudja, hogy ebben az esetben megszűnt volna a magánéletük. A pénteki könyvbemutatón beszélt a választási kampányról, az őket ért támadások kapcsán pedig úgy véli, hogy "vannak dolgok, amikre nincs bocsánat". Elmesélte, hogy a most 13 éves kisfiukat nagyon megviselte az az időszak, amikor észrevette például, hogy az iskolája előtt fotózzák, vagy a kertben látta feje felett a róluk felvételeket készítő drónt. Vona-Szabó Kriszta szerint mérhetetlen aljasság, amit ellenük elkövettek, és reményei szerint az érintettek ennek a felelősségét valamikor még viselni fogják.

Kifakadt a Facebookon Vona Gábor felesége - Blikk
Idáig jutottunk - Történetek a politikai hátországból | DIDEROT
[origo] Hírmondó
Vona-Szabó Kriszta szerző könyvei - Book24.hu könyváruház
Vona-Szabó Kriszta - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események

Kifakadt a Facebookon Vona Gábor felesége - Blikk

2018. november 23. | 20:13 Ne számítson senki egy csajos könyvre. 2018. 04. | 15:44 Interjú Vona-Szabó Krisztinával, a Jobbik elnökének feleségével. Kiss Gabriellával, a szervezet főtitkárával beszélgettünk az elért eredményekről. Ilyenkor sem feledkeznek meg a nélkülöző magyar családokról. Egy másik család otthonát is összematricázták. 2017. 05. | 13:34 Még felsővezetői szinten sem képesek belátni, hogy a csicskáik túltolták a biciklit. 2017. | 09:06 Már csak a fekete Volga kell, és minden a helyére kerül. 2017. január 08. | 15:17 Először állt kamera elé a Jobbik elnökének felesége, aki az elmúlt hónapok támadásairól is beszélt. 2016. november 10. | 22:34 Terry Black és a Habony-média soha nem látott mélységekbe süllyedt.

A könnyed stílusú, rövid fejezetekre osztott összegzés a feleség szemszögéből íródott, mégsem "csajkönyv", s nem is direkt politikai állásfoglalás. Azok is érdeklődéssel forgathatják, akik egyáltalán nem követik az aktuálpolitikát, hisz a lapokról egy különleges élethelyzetben élő, mégis átlagos házaspár mindennapi küzdelmei, örömei, dilemmái köszönnek vissza, melyekkel minden, párkapcsolatban élő ember azonosulni tud.

Idáig jutottunk - Történetek a politikai hátországból | DIDEROT

Vona-Szabó Kriszta vagyok, lélekben még mindig tarisznyás bölcsész, örök idealista, sok álmot dédelgető, dolgokat nehezen elengedő, a kényelmetlenhez is végsőkig ragaszkodó, de az utolsó előtti pillanatban mindent újrakezdő. Könnyen lelkesülő, könnyen elcsüggedő, könnyen abbahagyó, de soha fel nem adó. Vona Gábor feleségeként húsz évig a politika határozta meg a mindennapjaimat. A közélet formált, tanított, faragott, nevelt. Sok lemondás, fájdalom, számos kemény lecke kellett ahhoz, hogy ma ki tudjam mondani: hálás vagyok a mögöttem álló két évtizednek, mert azok az idők kellettek ahhoz, hogy ma az legyek, aki vagyok. Közhelyesen hangzik, de minden közhely igaz. Talán azért közhely, mert egyszerű igazság. Alapvetően közvetlen vagyok, baráti hangnemmel találkozol ezen az oldalon is. Hiszek ugyanis az emberi jóságban, abban, hogy a legrövidebb út két ember között az értelmes párbeszéd, a kulturált eszmecsere. Ezzel a lelkülettel viszonyulok másokhoz, cserébe elvárom, hogy hozzám is így álljanak.

[origo] Hírmondó

Ez tavaly április óta annyiban változott, hogy sokkal többet vagyunk együtt, így nekem is több időm jut magamra, többek között régóta dédelgetett álmomnak, ennek a könyvnek a megírására. Bár a háztartás vezetése továbbra is az én feladatom (nevet), ennek kapcsán döbbentem igazán rá, hogy a továbbiakban is ezzel, mármint az írással szeretnék hivatásszerűen is foglalkozni. Mi volt az a pont, ha volt ilyen, aminek hatására eldöntötted, hogy jó, akkor megírom ezt a könyvet? Határozott pont nem volt. Mióta az iskola első osztályában megtanultam a betűvetést folyamatosan írok. Rengeteg anyagom van, naplók, jegyzetek, gondolattöredékek, cikkek, amik felölelik tulajdonképpen mindhármunk életét és miután Gábor kiszállt az aktív politizálásból úgy gondoltam, hogy érdemes lenne ezeken az írásokon keresztül vagy még inkább ezekből az írásokból ihletet merítve bemutatni egy vezető politikus emberi oldalát a család szemszögéből. Mivel tudomásom szerint ehhez hasonló könyv még nem született idehaza az volt az elképzelésem, hogy ez egyfajta hiánypótló iromány lesz, mely reményeim szerint a nagyközönség számára is érdekes lehet.

A fideszes üldözendő volt, megvetendő, az emeszpés-szadeszes erkölcsi fölényben érezte magát. Tizenöt éve a Fideszre szavaztam. Szégyellem magam. Kimondhatatlanul, mélyen. És megkövetem a barátnőmet, aki akkor váteszként, vagy csak hiszterizált állapotában, tök mindegy, de megmondta, mivé lesz ez az ország. Szerintem ő sem gondolta komolyan, mégis megvalósult. Ma a 2002-es hangulatot nyugodtan meg lehet szorozni ezerrel. Mára csak a fideszes vélemény maradt. Mindenki idióta, sorosbérenc, simicskacsicska, aki mást gondol. Mert vagy beállsz a Fidesz-birkasorba, és akkor jó káder vagy, vagy, urambocsá', vállalod a más véleményed, akkor meg hazaáruló, ballib felforgató. Borzasztó látni, ahogy emberek okádnak egymásra, akik a saját buta szűklátókörűségüket kérik számon máson, akik ájultan tapsolnak, mert Orbán megállítja a migráncsokat, Sorost, Vona Gábort, bónuszként meg felpofozza Brüsszelt. Rosszul vagyok ettől. És nagyon-nagyon örülök, hogy van végre néhány ember – legyen akármilyen politikai beállítottságú –, sportoló, színész, vállalatvezető, újságíró, értelmiségi, aki ki meri mondani, hogy ez az ország élhetetlen.